S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod,
tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem
könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj,
félbeszakítsd utadat, mással törődjél! Szép nő áll az út mentén és bájos mosollyal
int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép
testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy a hiú és kéjes
pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor
tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad.
Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a
figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az
isteni megismerésétől? Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal,
kaján vállalkozásra biztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a
játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel
kérdi: „Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas. Tovább kell menned,
hiszen dolgod van.” Körülbelül így szól hozzád az élet, minden nap, minden pillanatban
– megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban.
De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem
tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked és az
isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen
is. Mert vándor vagy.
