Ma órán találtam egy tök jó verset, leírom:
"meztelencsiga a pince salétromos falán
ez a nappala
ez az éjszakája
ez az élete
ez a halála" (Gyukics Gábor)
Tudom, h nem egy vidám vers, de mindenképpen érdekes. Én is írok verseket, de még odáig nem jutottam el, hogy egy meztelencsigáról írjak. De nekem nagyon tetszik. Próbálkozom ilyenekkel, hogy nem "rendes" verset írok, hanem kicsit "elvontat", egyet írtam is, de annak szomorúbb a hangulata. Nem mintha okom lenne a szomorúságra, P. boldoggá teszi a napjaimat.
Ugyanezen az oldalon van egy másik vers is, ebből csak egy részletet idézek:
" tudod van úgy,
amikor a szív beleszárad
a szembe
s hagyod, hogy néhány összenézés
kiforgasson magadból,
mikor észreveszed, milyen édes is a másik...
... ennek a lánynak a szív-pupillája
nyel el, és én szalutálás helyett
széttárt karokkal várom Őt." (Tari Gergely)
Ez a vers is nagyon tetszik, mert én is szoktam így érezni...amikor nem lehet csak úgy odabújni Hozzá, hogy megsimogassam, vagy adjak neki egy puszit, ....amikor csak lopott pillantásokat engedhetünk meg magunknak....nehéz, de mégis jó, mert elég egy nézés, és a szeméből látom, hogy mire gondol.... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése