Ma P.-től elbúcsúztam a vasúton, ugyanis hazament. Annyira rossz nélküle, pedig egy szavam nem lehet, mert mindennap találkozunk, és igazán szerencsésnek érezhetem magam... nem bírnék ki egy távkapcsolatot. Délután szenvedtem egy kicsit, aztán úgy döntöttem, hogy én is hazajövök. Ki akarja a húsvétot egyedül tölteni egy szobában? Szóval most innen hiányzik...
A bőröm meg kezd kiszáradni. De vészesen ám. A kézfejem, a karom, a könyököm, az arcom, a lábam. Nagyon durva. Eddig sem ittam túl sok vizet, de most már meg is látszik... ezen sürgősen változtatni kell!!
A villamoson egy idős néni összeveszett egy fiatal lánnyal, mert a lány táskája a néni szerint belelógott az arcába, és nem tetszett neki. Aztán veszekedni kezdtek, de nem hallottam, csak láttam, mert a fülemben zene szólt, és nem akartam kivenni. Annyit viszont elkaptam, ahogy a lány mondja:
- Így még a saját anyám sem beszél velem!
Aztán a lány leszállt.
A vonaton meg annyian voltunk, mint az oroszok, (naná, hogy péntek délután, ráadásul ünnep előtt, naná, hogy kevesebb kocsival közlekednek a vonatok.... érdekelne, ki találta ezt ki.... szívesen befizetném egy Nyugati- Záhony távolságra, ahol van mindenféle népség, ráadásul meleg is van, plusz még kutya is volt!!!) alig lehetett elférni, hely természetesen nem volt.
A lényeg, hogy szerencsésen hazaérkeztem, vezettem is, az Édessel is beszéltünk.
Minden jó, ha a vége jó! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése