"Creatio Continua...

....avagy folyamatos teremtés. Alkotunk. Isten bevon bennünket a teremtés munkájába; festünk, fotózunk, szobrászkodunk, írunk. Ha nem kaptunk művészi tálentumot, akkor is teremtünk; ahogyan gyermeket nevelünk, padlót súrolunk, tanulunk vagy dolgozunk." Ez így igaz. Elveszünk a mindennapok gondjaiban, és nem látjuk meg, és nem találjuk meg örömünket a teremtésben. Mert mindenki csak küzd, hajszol egy jobb életért, de nem veszi észre, hogy az élete most zajlik, nem amikor "ha készen leszek a munkával/vásárlással/takarítással." És közben eltelik pár év, és mire visszanéz, bizony azt gondolja: "ma már másképp csinálnám." Na, ez a szomorú. Mi, blogot írók is ezt csináljuk. Létrehozunk valami újat, amit senki más nem csinál. Megosztjuk a gondolatainkat a világgal. És örömünket is leljük benne.Minden embernek hátra kellene dőlnie a székében, hogy mit csinált aznap, mi az, amivel segített ezen a világon, mi az, amivel hozzájárult létünk fennmaradásához. Jó, persze, most mondhatnátok, hogy de a blogírás hogyan segít másokon...igenis segít. Nekem is segített.