Ma ZH-t írattam a másodévesekkel ("segéd" vagyok az egyetemen, ami egyenlő a rabszolgával), és az a tény állt elő, hogy a teremben én voltam az egyetlen felesleges tényező. Ugyanis a Tanár bejött,és elmondta, hogy a dolgozathoz minden segédeszköz megengedett, sőt, még hozott be két könyvet is, hogy abban megtalálják a számolásokhoz szükséges állandókat, ÉS majd ÉN segítek nekik, hogyha mégsem menne a rálelés...Nagyon hevesen ráztam a fejem, hogy én ugyan nem...de csak mosolygott. 55 perces dolgozat az író részéről nagyon hamar eltelik, (mint azt már oly sokszor megtapasztalhattam), a tanár ill. a felügyelő szempontjából viszont annál kevésbé. De komolyan, mintha visszafele menne az idő...egyre csak azt vártam, h mondhassam: "Még félórátok van" aztán meg azt, hogy "10 perc", majd az unalomtól majdnem meghalva (mert hülye vagyok, és nem vittem be a Metropolt olvasni) végre valahára elérkezett a perc, amit már 55 perce vártam: "Az idő lejárt." Egyszerűen szuper érzés, mintha kicseréltek volna. Ja, amúgy ez volt az első ZH íratásom. Nem szóltam rá senkire, hogy halkabban, nem néztem szigorúan, úgyhogy még meg is köszönhetik... Nem mintha számított volna, h benn ülök, vagy sem.
Pár napja (azt hiszem kedd óta, ja de az már egy hét, na mindegy) lázban égtem hogy elolvassam a 127 óra című könyvet, és utána a filmet. De a sors úgy hozta, hogy előbb a film lett meg, a könyv sehol. Gondoltam, megnézem, a könyv ráér. Felhívtam P-t, hogy mi lenne ha megnéznénk? Erre nem azt mondta, hogy olvassam el, aztán a film? Mondom neki, de arra várni kell, és én meg nem akarok. Nem nézhettem meg. Később felhív, hogy megrendelte, pár nap és megjön, legyek nyugodt. :) Kis aranyos:) Azóta megérkezett, el is kezdtem olvasni, és már háromszor elaludtam rajta... :) De amúgy a vége felé kezd érdekes lenni igazán, az eleje csak a "mese". Ha nem vele vagyok, és nem kell házit csinálni, akkor a könyvet bújom. Mára alig 80 oldal maradt, még ezután fogok neki. Addig nem fekszem le, míg nem olvasom el.
A múltkor voltunk szórakozni, és egy pasi beszélni akart velünk... elég fura volt, mert azt mondta, "Tudom kik vagytok és hogy MIK vagytok, és tudom h te hol laksz"-mutatott felém. Á, kicsit sem ijedtünk be. Elküldtük, mert részeg volt, de aztán mégis beszéltünk vele, mert úgy gondoltam, mégiscsak az érdekünk. Kiderült, hogy azért tudja, h hol lakom, mert ő is ezen a környéken lakik, és szokott látni minket. Arra kért, hogy majd józanul is találkozzunk...ha nem menekül el. Nem mi, ő. Jó, mi? Furcsa érzés, mert ő az első aki odajött hozzánk, és megmondta, hogy nagyon aranyosak vagyunk együtt, meg hogy "imád minket", meg örül, hogy mi ezt felvállaljuk.... Amikor az utcán megyek, mindig körbenézek, de nem látom. Lehet valamelyik ablakból figyel. Kicsit rémisztő a helyzet, de a pasas ártalmatlan. Szerintem. Meg hát ő mondta, h elfordul az utcán, ha meglát józanul. Ráadásul úgy, hogy beszélgetni is szeretne... nem tudom mi lesz ennek a folytatása, illetve vége. Kíváncsian várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése